Mikor érezted utoljára a felszabadultság tiszta, örömteli érzését? Mikor nevettél anélkül, hogy azon gondolkodtál volna, mit gondolnak rólad mások? Mikor táncoltál utoljára önfeledten, csak azért, mert jólesett? Gyerekként mindez természetes volt – nem aggódtunk a hibáink miatt, nem féltünk kérdezni, és teljes szívvel éltünk a jelenben. De miért veszítjük el ezt a képességet felnőttként? És hogyan hozhatjuk vissza a mindennapjainkba a felszabadultság érzését?
Gyerekként ezek természetesek voltak. Ha egy kisgyermek örömöt érez, akkor ugrál, kacag, sikít – és nem érdekli, hogy ez „illő-e” vagy sem. Ha kíváncsi valamire, kérdez, anélkül, hogy attól félne, butaságot mond. Ha hibázik, nem ostorozza magát érte, hanem egyszerűen újra próbálkozik. De ahogy felnövünk, valami megváltozik. Egyre inkább elkezdünk mások elvárásai szerint élni, visszafogni magunkat, és elveszítjük azt a természetes felszabadultságot, amit gyerekként még ösztönösen birtokoltunk.
De miért történik ez? És hogyan szerezhetjük vissza?
A jó hír az, hogy a felszabadultság nem egy elveszett képesség – csak mélyre temettük magunkban. Ha megfigyeljük, mit csinálnak a gyerekek ösztönösen jól, és újra beépítjük ezeket a szokásokat az életünkbe, akkor mi is felszabadultabbá válhatunk. Ebben a cikkben megmutatom azt az öt dolgot, amit a gyerekek természetes könnyedséggel művelnek, és amelyek segíthetnek neked is megtapasztalni azt a szabadságot, amit gyerekként még ismertél.
Készen állsz, hogy újra felfedezd magadban ezt az érzést? Akkor vágjunk bele!
Miért veszítjük el a felszabadultságot?
Gyerekként természetesen áramlik belőlünk az öröm, a kíváncsiság és a játékosság. Nem agyalunk túl mindent, nem félünk hibázni, és az érzéseinket is szabadon kifejezzük. De ahogy felnövünk, valami megváltozik. Egyre inkább megfelelni akarunk, egyre óvatosabbá válunk, és szép lassan eltávolodunk attól a könnyedségtől, ami gyerekként még természetes volt számunkra. De miért történik ez?
Az alábbi három fő tényező segít megérteni, hogy miért veszítjük el a felszabadultság érzését felnőttkorunkra.
1. A társadalmi elvárások hatalma
Gyerekként senki sem mondja nekünk, hogy ne ugráljunk örömünkben vagy ne nevessünk túl hangosan – legalábbis egy ideig. Aztán szép lassan megtanuljuk, hogy a világ elvár tőlünk egy bizonyos viselkedési formát.
- „Ne légy túl hangos!”
- „Viselkedj rendesen!”
- „Ne csinálj bolondot magadból!”
Ezek az ártalmatlannak tűnő mondatok mély nyomot hagynak bennünk. Megtanuljuk, hogy visszafogjuk az örömünket, hogy ne fejezzük ki túl nyíltan az érzéseinket, és hogy a világban való boldog létezéshez alkalmazkodnunk kell bizonyos szabályokhoz.
Persze, bizonyos társadalmi normák hasznosak, hiszen segítenek abban, hogy harmóniában éljünk egymással. A probléma ott kezdődik, amikor ezek az elvárások elkezdik elnyomni az egyéniségünket és természetes önkifejezésünket.
Hogyan hat ez a felszabadultságunkra?
- Egyre inkább megfelelési kényszert érzünk.
- Félünk attól, hogy mások mit gondolnak rólunk.
- Kevésbé merünk spontánok és önazonosak lenni.
2. Önkritika és a belső ítélkező hang
A gyerekek addig rajzolnak, táncolnak vagy énekelnek, amíg egyszer csak valaki azt nem mondja:
- „Ez nem is szép rajz.”
- „Fú, te nagyon hamisan énekelsz!”
- „Ne légy nevetséges!”
Ezek a megjegyzések – még ha nem is rossz szándékból mondják őket – elkezdik formálni a belső hangunkat. Szép lassan kialakul bennünk egy kritikus én, amely folyamatosan azt suttogja: „Ez nem elég jó.” vagy „Még próbálkozni sem érdemes.”
Felnőttként ez a belső hang gyakran megakadályoz minket abban, hogy új dolgokat próbáljunk ki, vagy hogy szabadon kifejezzük magunkat. Ezért nem merünk felszólalni egy értekezleten, ezért nem merünk belevágni egy új hobbiba, és ezért mondunk le sokszor arról, hogy egyszerűen csak élvezzük a pillanatot.
Hogyan hat ez a felszabadultságunkra?
- Önmagunk legnagyobb kritikusaivá válunk.
- Félünk attól, hogy kudarcot vallunk.
- Egyre kevésbé merünk spontának lenni és kifejezni magunkat.
3. Perfekcionizmus és teljesítménykényszer
A gyerekek játszanak, felfedeznek, kipróbálnak dolgokat anélkül, hogy az eredményen aggódnának. Egy kisgyerek nem azon gondolkodik, hogy „vajon elég szép lesz-e a homokváram” – ő csak épít, mert élvezi a folyamatot.
Felnőttként azonban megtanuljuk, hogy az életben az eredmények számítanak. A munkahelyen teljesíteni kell, a magánéletben megfelelni, és még a hobbikat is gyakran csak akkor tartjuk értékesnek, ha valamilyen „kézzelfogható” eredményt hoznak.
Mindez oda vezet, hogy:
- Csak azt csináljuk, amiben már eleve jók vagyunk, mert félünk a kudarctól.
- Nem merünk új dolgokat kipróbálni, mert attól tartunk, hogy nem leszünk benne elég jók.
- Mindent túl komolyan veszünk, és elfelejtünk játszani és önfeledten élni.
Hogyan hat ez a felszabadultságunkra?
- Elveszítjük a játék örömét.
- Nem merünk „csak úgy” csinálni valamit az élvezet kedvéért.
- Túlságosan a végeredményre fókuszálunk, ahelyett, hogy élveznénk a folyamatot.
Mi a megoldás?
Most, hogy látjuk, miért veszítjük el a felszabadultságot, itt az idő, hogy visszaszerezzük! A következő részben megnézzük, mit csinálnak ösztönösen jól a gyerekek – és hogyan alkalmazhatjuk ezeket a mindennapokban, hogy újra megtapasztalhassuk a felszabadultság érzését.
5 dolog, amit a gyerekek ösztönösen jól csinálnak
Most, hogy megértettük, miért veszítjük el a felszabadultság érzését, itt az ideje visszaszerezni! A gyerekek nem tanulják, hanem ösztönösen tudják, hogyan kell felszabadultan élni. Figyeljük meg őket, és tanuljunk tőlük! Az alábbi öt dolog segíthet visszahozni az életünkbe azt a könnyedséget és önfeledtséget, amelyet gyerekként még természetesnek vettünk.
1. Megélik a pillanatot
A gyerekek teljes figyelmüket annak szentelik, amit éppen csinálnak. Amikor játszanak, akkor nincs más, csak a játék. Amikor esznek egy fagyit, akkor nem azon gondolkodnak, hogy „ma már túl sok édességet ettem”, hanem egyszerűen élvezik az ízeket. Nem aggódnak a múlton, és nem stresszelnek a jövőn – csak a jelenben léteznek.
Hogyan tanulhatunk tőlük?
- Gyakorold a mindfulness-t (tudatos jelenlétet): próbálj meg teljes figyelemmel jelen lenni a mindennapi tevékenységeid során.
- Tedd le a telefont, amikor eszel, sétálsz vagy beszélgetsz valakivel – figyelj arra, ami éppen történik!
- Keresd a „kis örömöket”: egy finom kávé, egy kellemes séta, egy jó beszélgetés – ezek a pillanatok teszik széppé az életet.
Próbáld ki: Következő alkalommal, amikor valami finomat eszel vagy iszol, figyelj oda minden egyes falatra vagy kortyra. Milyen az íze? Milyen az illata? Hogyan érzed magad közben?
2. Mernek önfeledten játszani
A gyerekek nem azért játszanak, mert „hasznos” vagy „eredményt kell hoznia” – ők egyszerűen csak élvezik a játékot önmagáért. A játék öröme és a kreativitás az egyik legfontosabb kulcs a felszabadultsághoz, mégis, felnőttként gyakran lemondunk róla.
Hogyan tanulhatunk tőlük?
- Találj egy tevékenységet, amit pusztán az öröm kedvéért csinálsz – lehet az festés, tánc, éneklés, kertészkedés vagy bármi, ami boldoggá tesz.
- Ne vegyél mindent túl komolyan! Engedd meg magadnak, hogy néha csak játszani és bolondozni akarj.
- Nevess többet! A humor és a játékosság segít elengedni a feszültséget.
Próbáld ki: Táncolj otthon a kedvenc zenédre, mintha senki sem figyelne!
3. Nem félnek kifejezni az érzéseiket
Ha egy gyerek boldog, akkor ugrál, tapsikol és nevet. Ha szomorú, akkor sír. Nem rejtegeti az érzéseit, és nem szégyelli őket. Felnőttként azonban megtanuljuk, hogy „nem illik” túlzottan kimutatni az érzelmeinket, és gyakran inkább elfojtjuk őket.
Hogyan tanulhatunk tőlük?
- Engedd meg magadnak, hogy érezd, amit érzel! Ha valami fáj, ne próbáld elnyomni. Ha valami örömet okoz, mutasd ki!
- Beszélj az érzéseidről! Egy őszinte beszélgetés csodákat tehet.
- Írd ki magadból! Az érzelemnapló vezetése segít megérteni és feldolgozni, amit érzel.
Próbáld ki: Írj le minden este három dolgot, ami aznap boldoggá tett, és egyet, ami nehéz volt – így jobban megérted az érzéseidet.
4. Nem aggódnak mások véleménye miatt
Egy gyerek nem gondolkodik azon, hogy mit szólnak mások, ha táncol az utcán, ha hangosan nevet, vagy ha kérdez valamit. Felnőttként viszont sokszor annyira aggódunk mások véleménye miatt, hogy inkább visszafogjuk magunkat.
Hogyan tanulhatunk tőlük?
- Tedd fel magadnak a kérdést: „Ha senki sem ítélkezne, mit tennék most?”
- Kezdj el apránként kilépni a komfortzónádból! Például merj egy új stílusú ruhát felvenni, vagy mondd ki a véleményed egy helyzetben, ahol eddig hallgattál volna.
- Ne feledd: mások sokkal kevesebbet foglalkoznak veled, mint hinnéd! A legtöbben saját magukkal vannak elfoglalva.
Próbáld ki: Egy napig figyeld meg, hányszor fogod vissza magad csak azért, mert attól tartasz, mások mit gondolnak.
5. Kíváncsiak és mernek kérdezni
A gyerekek folyamatosan kérdeznek: Miért kék az ég? Hogy működik a repülő? Miért kell aludni? Ők nem szégyellik a tudásvágyukat, és nem félnek kimondani, ha nem értenek valamit.
Felnőttként viszont sokan attól tartanak, hogy „hülyének nézik” őket, ha kérdeznek, ezért inkább hallgatnak. Pedig a kíváncsiság az egyik legjobb módja annak, hogy fejlődjünk és izgalmassá tegyük az életünket.
Hogyan tanulhatunk tőlük?
- Ne félj kérdezni! A legokosabb emberek azok, akik sosem hagyják abba a tanulást.
- Próbálj ki új dolgokat! Menj el egy új helyre, próbálj ki egy új hobbit, olvass olyan témákról, amelyekről eddig keveset tudtál.
- Légy nyitott! Az élet tele van csodákkal – nézd úgy a világot, mintha először látnád.
Próbáld ki: Írj össze öt dolgot, amire mindig is kíváncsi voltál, és keresd meg rájuk a választ!
Mit tehetsz ma, hogy felszabadultabb legyél?
A gyerekek ösztönösen tudják, hogy a felszabadultság nem valami bonyolult dolog – csak el kell engedni a félelmeket, a megfelelési kényszert és az elvárásokat.
Most rajtad a sor! Válaszd ki az öt szokás közül azt, amelyik a legjobban megszólított, és próbáld ki még ma!
Összegzés
A felszabadultság nem egy különleges képesség, amely csak a gyerekeknek adatott meg – mindannyiunkban ott van, csak a megfelelési kényszer, az önkritika és a társadalmi elvárások elnyomták bennünk az évek során. De a jó hír az, hogy visszaszerezheted!
Ebben a cikkben megismerhetted azt az öt dolgot, amit a gyerekek ösztönösen jól csinálnak, és ami segíthet neked is könnyedebbé, önfeledtebbé és boldogabbá válni:
- Megélik a pillanatot – nem aggódnak a múlt vagy a jövő miatt.
- Mernek önfeledten játszani – nem az eredmény számít, hanem az élmény.
- Nem félnek kifejezni az érzéseiket – kimutatják, ha örülnek vagy ha szomorúak.
- Nem aggódnak mások véleménye miatt – azt teszik, amit jónak éreznek.
- Kíváncsiak és mernek kérdezni – nem félnek felfedezni az újat.
Mit tehetsz ma azért, hogy felszabadultabb legyél?
Most rajtad a sor! Válassz ki egyet az öt szokás közül, és építsd be az életedbe még ma!
- Szeretnél jelenben élni? Próbáld ki a tudatos jelenlétet: figyeld meg, milyen érzés, amikor sétálsz, eszel vagy beszélgetsz valakivel.
- Szeretnél játszani? Kapcsolj be egy vidám zenét, és táncolj egyet anélkül, hogy azon gondolkodnál, hogy nézel ki közben!
- Kifejeznéd jobban az érzéseidet? Írj egy naplóbejegyzést arról, hogyan érzed magad, vagy beszélgess őszintén valakivel!
- Nem akarsz többé aggódni mások véleménye miatt? Tegyél valamit ma csak azért, mert neked jól esik, anélkül, hogy mások reakciójától tartanál!
- Tudatosabbá tennéd a kíváncsiságodat? Tanulj meg valami újat, vagy tegyél fel egy kérdést, amit eddig nem mertél!
Te melyiket próbálod ki először?
Írd meg kommentben, melyik szokást kezded el először beépíteni az életedbe! Vagy oszd meg ezt a cikket valakivel, akinek szerinted szintén szüksége lenne egy kis felszabadultságra.
