Miért nem lépsz előre a karrieredben?
Halogatás vagy mélyebb akadály?
Minden reggel úgy kelsz fel, hogy „ma végre belevágok”? Aztán mégis egy e-mail megválaszolásával kezded a napot. Majd egy kis közösségi média, egy újabb sürgős (de nem fontos) feladat, és mire észbe kapsz, a nap végére sem jutottál közelebb ahhoz az álomprojekthez vagy karrierváltáshoz, amit hónapok, évek óta fontolgatsz.
Miért van ez így? Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy a halogatás egyszerű fegyelmezetlenség. Pedig gyakran sokkal mélyebbre vezet: önszabotázs lehet a háttérben. Ha valami igazán fontos számodra, mégis mindig találsz kifogást, hogy miért nem lépsz előre, akkor nem időhiánnyal vagy rossz szokásokkal küzdesz – hanem saját magadat akadályozod tudattalanul.
Önszabotázs: láthatatlan gát a siker előtt
Az önszabotázs nem csupán egy pszichológiai divatszó, hanem egy alaposan kutatott jelenség. A szakirodalom szerint olyan tudattalan viselkedési mintázatokat jelent, amelyek hátráltatják az előrelépést, még akkor is, ha tudatos szinten vágyunk a sikerre.
A pszichológiai kutatások szerint az önszabotáló viselkedések hátterében gyakran az önértékelési problémák, a kudarctól való félelem vagy a sikerrel járó felelősség miatti szorongás áll. Egy 2020-as tanulmány (University of California) szerint az emberek nagy része nem a kudarctól fél igazán, hanem attól, hogy ha sikerül, akkor meg kell tartania az eredményt, és ez plusz terhet jelent.
A paradoxon itt van: minél fontosabb számodra egy cél, annál nagyobb eséllyel fogod magadat akadályozni a megvalósításában.
Gondolj bele:
- Miért van az, hogy mások projektjeit gond nélkül segíted, de a saját vállalkozási ötletedet hónapok óta nem kezdted el?
- Miért jelentkezel álláshirdetésekre, de amikor elhívnak interjúra, hirtelen elbizonytalanodsz?
- Miért érzed azt, hogy „még nem állsz készen”, miközben mások, akik kevesebb tapasztalattal rendelkeznek, már előtted járnak?
Ha bármelyik kérdés ismerősen cseng, akkor nagy eséllyel nem a körülmények, hanem a saját gondolkodásmódod tart vissza.
Miért fontos felismerni az önszabotázst?
A legtöbb ember észre sem veszi, hogy önszabotálja magát. A kifogások logikusnak tűnnek: „most nincs időm”, „még nem vagyok elég tapasztalt”, „majd ha elvégzek egy újabb tanfolyamot”. Ezek a mondatok ártalmatlannak tűnnek, de valójában évekig távol tarthatnak attól az élettől, amit szeretnél élni.
A legfontosabb lépés az önszabotázs leküzdésében, hogy felismerd, amikor épp benne vagy. A következő szekcióban bemutatjuk az öt leggyakoribb önszabotázs-formát, amelyek akadályozhatják a karrieredet – és azt is, hogyan lépj túl rajtuk.
Most pedig gondolkodj el egy pillanatra: Mikor volt utoljára olyan alkalom, amikor pontosan tudtad, mit kellene tenned, mégsem léptél? Ha fel tudsz idézni egy ilyen helyzetet, akkor máris megtetted az első lépést az önszabotázs felismeréséhez.
Mi is az önszabotázs? Miért akadályozod saját magad?
Az önszabotázs nem egy egyértelmű akadály, amit könnyű észrevenni és leküzdeni. Nem arról van szó, hogy tudatosan nemet mondasz a lehetőségekre vagy direkt elrontasz dolgokat. Épp ellenkezőleg: sokszor azt hiszed, hogy racionálisan döntesz, pedig valójában láthatatlan mentális korlátok tartanak vissza attól, hogy előrelépj a karrieredben.
De honnan tudhatod, hogy önszabotáló viselkedést folytatsz? És miért csinálod ezt egyáltalán?
Önszabotázs jelei: amikor saját magad vagy az akadály
Az önszabotázs nem egyetlen viselkedési forma, hanem egy sorozatnyi apró döntés, kifogás és halogatás, amely hosszú távon akadályozza a fejlődésedet. Ha az alábbi jelek közül több is jellemző rád, akkor lehet, hogy (tudattalanul) te magad hátráltatod a karrieredet:
- Állandó halogatás: Tudod, hogy mit kellene tenned, de mindig találsz egy „jobb időpontot” az elindulásra.
- A tökéletesség illúziója: Úgy érzed, hogy még nem vagy elég jó, ezért addig csiszolgatod a terveidet, amíg végül el sem kezded őket.
- Kudarctól való félelem: Ha túl nagy a tét, inkább el sem indulsz, hogy ne kelljen szembenézned a bukás lehetőségével.
- Önbizalomhiány: Úgy érzed, hogy mások jobbak, képzettebbek, alkalmasabbak nálad.
- Túlzott alkalmazkodás mások elvárásaihoz: Attól félsz, hogy ha változtatsz, az másoknak nem fog tetszeni, ezért inkább maradsz a „biztonságos” helyzetben.
Ha ezek a pontok ismerősek, az nem véletlen. Az emberek többsége életében legalább egyszer önszabotálja magát, különösen akkor, amikor nagy változás előtt áll.
Miért csináljuk? Az önszabotázs mögött meghúzódó pszichológiai okok
Bár az önszabotázs különböző formákat ölthet, a mögöttes okok gyakran hasonlóak. Miért akadályozzuk saját magunkat, ha közben a sikerre vágyunk? A válasz az emberi elme működésében rejlik.
1. A komfortzóna csapdája
Az agyunk az ismert dolgokat biztonságosnak tartja. Akkor is, ha azok már nem szolgálnak minket. A változás mindig bizonytalanságot hordoz magában, és az evolúció során az emberi elme megtanulta elkerülni a kiszámíthatatlan helyzeteket. Ezért lehet, hogy bár tudod, hogy egy karrierváltás hosszú távon jobb lenne, mégis a megszokott, kevésbé kielégítő állapotban ragadsz.
2. A sikerrel járó felelősség miatti félelem
Sokan azt hiszik, hogy a kudarc az, amitől a legjobban félünk. De valójában a siker ugyanúgy félelmetes lehet. Egy 2020-as kutatás szerint (University of California) az emberek jelentős része attól tart, hogy ha sikeres lesz, akkor az új elvárásokat, új kihívásokat és nagyobb felelősséget hoz magával – és erre talán nem érzik magukat felkészültnek.
3. Az imposztor-szindróma hatása
Az imposztor-szindróma egy jól dokumentált pszichológiai jelenség, amelynek lényege, hogy úgy érezzük, a sikereinket nem a képességeinknek, hanem pusztán szerencsének köszönhetjük – és attól félünk, hogy előbb-utóbb kiderül, hogy „nem vagyunk elég jók”. Ez különösen a magasan képzett, ambiciózus emberekre jellemző. Ha úgy érzed, hogy mások jobbak nálad, és emiatt inkább meg sem próbálsz valamit, akkor lehet, hogy az imposztor-szindróma áll a háttérben.
4. A kudarctól való védekezés (önigazolás keresése)
Az önszabotázs egyfajta önvédelmi mechanizmus is lehet. Ha például félsz attól, hogy nem fog sikerülni egy projekt, akkor inkább bele sem kezdesz, vagy csak félgőzzel dolgozol rajta, hogy később azt mondhasd: „Nem is próbáltam meg igazán.” Ez az egyik leggyakoribb önigazolási stratégia, amellyel az emberek védekeznek a kudarc érzése ellen.
5. A társadalmi és kulturális hatások
Sokan azért nem mernek változtatni a karrierjükön, mert attól félnek, hogy mit szól majd a családjuk, a barátaik vagy a munkatársaik. Az iskolai és munkahelyi környezet gyakran megerősíti az önszabotázs mechanizmusokat – például azáltal, hogy a hibázást szégyenletesnek tünteti fel, pedig a kudarc elengedhetetlen része a tanulásnak és fejlődésnek.
Tudományos bizonyítékok: Az önszabotázs és a pszichológiai tényezők kapcsolata
Az önszabotázs nem csak egyéni probléma – pszichológiai kutatások szerint bizonyos személyiségjegyek és mentális minták hajlamosabbá tehetnek rá.
- Egy Magyar Pedagógia című folyóiratban publikált tanulmány kimutatta, hogy az önakadályozási hajlam erősebb azoknál, akik gyakran idegeskednek, hajlamosak könnyen elbizonytalanodni és alacsony lelkiismeretességgel rendelkeznek.
- Egy másik kutatás szerint az alacsony önbizalom és az önsorsrontó viselkedés között szoros összefüggés van – vagyis azok, akik nem hisznek magukban, nagyobb eséllyel szabotálják a saját lehetőségeiket.
- Az időgazdálkodás és a halogatás kapcsolatát több kutatás is vizsgálta, és kiderült, hogy az időérzékelési különbségek is szerepet játszhatnak abban, hogy valaki folyamatosan késik vagy nem kezd el időben dolgokat.
Mindezek a kutatások azt mutatják, hogy az önszabotázs nem csupán egy rossz szokás, hanem mélyebb pszichológiai minták eredménye, amelyek tudatosításával és megértésével meg lehet találni a kiutat.
Mielőtt tovább olvasnál gondolkodj el egy pillanatra: Melyik önszabotáló ok lehet a legerősebb nálad? Ha felismered, már félúton vagy a változás felé.
3. Az 5 leggyakoribb karrier-önszabotázs és hogyan győzd le őket
Most, hogy megértetted, mi az önszabotázs, és miért akadályozhatja a karriered, ideje megnézni, milyen konkrét formákban jelenik meg a mindennapokban. Az alábbi öt önszabotáló szokás a leggyakoribb akadály, amely megállíthat abban, hogy elérd a céljaidat – és azt is megmutatom, hogyan tudsz kilépni ezek csapdájából.
1. Az imposztor-szindróma: „Nem vagyok elég jó”
Hallottál már olyan belső hangot, ami azt mondta:
- „Mások sokkal okosabbak és tapasztaltabbak nálam.”
- „Lehet, hogy eddig szerencsém volt, de hamarosan rájönnek, hogy nem értek ehhez igazán.”
- „Nem érdemlem meg ezt a lehetőséget.”
Ha ezek a gondolatok ismerősek, akkor lehet, hogy az imposztor-szindróma csapdájába estél. Ez az a jelenség, amikor valaki azt érzi, hogy nem elég jó vagy nem érdemli meg a sikert – még akkor is, ha minden bizonyíték az ellenkezőjét mutatja.
Miért történik ez?
Az imposztor-szindróma főként azoknál jelenik meg, akik ambiciózusak és sokra vágynak, de közben túlzottan kritikusak önmagukkal szemben.
Egy kutatás szerint a tehetséges emberek hajlamosabbak alábecsülni magukat, míg a kevésbé hozzáértők gyakran túlértékelik a tudásukat (Dunning-Kruger hatás).
Hogyan küzdheted le?
- Vezess „sikernaplót”! Írd fel minden nap, mit értél el, milyen elismerést kaptál, és milyen visszajelzéseket adtak rólad.
- Tanuld meg elfogadni a dicséretet! Ha valaki megdicsér, ne hárítsd el azzal, hogy „ó, ez semmiség”. Egyszerűen mondd azt: „Köszönöm.”
- Keresd meg a bizonyítékokat! Amikor azt gondolod, hogy nem vagy elég jó, nézd meg a múltbeli eredményeidet, és emlékeztesd magad arra, hogy igenis alkalmas vagy.
2. A tökéletességre törekvés: „Még nem állok készen”
„Majd elkezdem, ha…”
- …még egy tanfolyamot elvégzek.
- …tökéletes lesz a tervem.
- …biztosan tudom, hogy nem fogok hibázni.
A tökéletességre törekvés sokszor azt eredményezi, hogy inkább nem csinálunk semmit, minthogy valamit „nem tökéletesen” csináljunk. Ez az egyik leggyakoribb oka annak, hogy emberek éveken át tervezgetik az álmaikat, de sosem vágnak bele.
Miért történik ez?
A maximalizmus mögött gyakran az önértékelési problémák és a kudarctól való félelem állnak. Aki maximalista, az nem akarja megélni a kudarc lehetőségét, ezért inkább meg sem próbálja.
Hogyan küzdheted le?
- Próbáld ki az „elég jó” elvet! Kezdd el a projektedet úgy, hogy csak 80%-ig legyen tökéletes – utána még mindig lehet rajta javítani.
- Adj magadnak határidőt! Írd be a naptáradba, hogy mikor kezdesz bele valamibe, és ne halaszd tovább!
- Tedd fel magadnak a kérdést: „Ha most nem kezdem el, akkor mikor?”
3. A kudarctól való félelem: „Mi van, ha nem sikerül?”
Sokan azt hiszik, hogy a sikerhez az kell, hogy ne féljünk a kudarctól. De az igazság az, hogy mindenki fél – a különbség az, hogy a sikeres emberek nem hagyják, hogy ez megállítsa őket.
Miért történik ez?
A kudarcot a legtöbb ember személyes kudarcként éli meg, pedig valójában csak egy tanulási folyamat része. A kutatások szerint az emberek nagy része túlbecsüli a kudarc következményeit, és alábecsüli a lehetőségeket.
Hogyan küzdheted le?
- Írd le a legrosszabb forgatókönyvet! Ha elbuksz, mi történhet? Legtöbbször rájössz, hogy nem is olyan rossz a legrosszabb eshetőség.
- Gondolj a nyereségre! Mi történik, ha sikerül? Gyakran sokkal nagyobb a nyereség, mint a kockázat.
- Nézz utána a híres emberek kudarcainak! A legtöbb sikeres ember rengeteg kudarc után ért el eredményeket.
4. Az időhiány mítosza: „Nincs rá időm”
Sokan mondják: „nincs időm erre”, de közben órákat töltenek közösségi médián vagy más kevésbé fontos tevékenységekkel.
Miért történik ez?
A probléma nem az időhiány, hanem az, hogy nem helyezzük előtérbe a fontos dolgokat. Az emberek gyakran a kényelmes, könnyű feladatokat választják, mert azokat egyszerűbb elvégezni és ez az emberi agy számára is kényelmesebb.
Hogyan küzdheted le?
- Használj időblokkokat! Foglalj le minden nap egy órát arra, ami valóban előrevisz.
- Írj „fontos-nem fontos” listát! Határozd meg, hogy mi visz közelebb az álmaidhoz, és erre fókuszálj!
- Figyeld az idődet! Egy hétig jegyezd fel, mire megy el az időd – meglepő lesz az eredmény.
5. Mások véleményének túlzott figyelembevétele: „Mit fognak szólni?”
Sokan azért nem változtatnak a karrierjükön, mert attól félnek, hogy mit szólnak majd a barátok, családtagok vagy kollégák.
Miért történik ez?
Az emberek természetüknél fogva társas lények, és fontos nekik a közösség véleménye. De ha túl nagy jelentőséget tulajdonítasz mások véleményének, az megbéníthat.
Hogyan küzdheted le?
- Tedd fel magadnak a kérdést: „Tíz év múlva is számítani fog, hogy mit gondolnak rólam?”
- Gondolj azokra, akik támogatnak! Nem mindenkinek kell egyetértenie veled – elég, ha neked van hited abban, amit csinálsz.
Most, hogy megismerted az öt leggyakoribb önszabotáló szokást, gondolkodj el: Nálad melyik jelentkezik a leggyakrabban? A következő részben egy másik nézőpontot mutatok be: Lehet, hogy az önszabotázs fogalmát néha túlértékeljük?
4. Ellentétes nézőpont: Az önszabotázs tényleg létezik, vagy csak túl van misztifikálva?
Az önszabotázs fogalma az utóbbi években rendkívül népszerű lett. Sokan minden sikertelenséget azzal magyaráznak, hogy „önszabotálják magukat”, mintha egy láthatatlan erő tartaná őket vissza a céljaiktól. De vajon tényleg minden esetben tudattalan önakadályozás áll a háttérben, vagy néha egyszerűen másról van szó?
Egyes pszichológusok és kutatók szerint az önszabotázs fogalmát sokszor túlértékeljük, és hajlamosak vagyunk túl gyorsan erre hivatkozni, amikor valami nem halad a terveink szerint.
1. Lehet, hogy nem önszabotázs, csak rossz időgazdálkodás?
Sokan azt hiszik, hogy az állandó halogatás az önszabotázs jele. De mi van, ha egyszerűen csak nem osztják be jól az idejüket?
Egy tanulmány szerint (Steel, 2007) a halogatás gyakran nem mélyebb pszichológiai probléma, hanem pusztán egy rossz időgazdálkodási szokás, amit könnyen lehet fejleszteni.
Ha valaki rendszeresen elcsúszik a feladataival, lehet, hogy nem önszabotálja magát, csak:
- Nem használ hatékony időmenedzsment technikákat.
- Nem tudja, hogyan priorizálja a teendőit.
- Túl sok egyszerre a feladata, ezért nem tudja, hol kezdje.
Teendő helyette:
Ha rendszeresen halogatsz valamit, tedd fel magadnak a kérdést: „Azért nem csinálom meg, mert félek a sikertől, vagy egyszerűen csak rosszul osztom be az időmet?” Ha az utóbbi, akkor egy jó tervezési rendszer (pl. Eisenhower-mátrix, Pomodoro-technika) segíthet.
2. A késés nem mindig önszabotázs, hanem lehet kognitív különbség is
Gondolj egy olyan emberre, aki mindig késik. Első ránézésre ez lehet önszabotázs is: mintha tudattalanul akadályozná magát abban, hogy sikeres legyen, mert nem jelenik meg időben a fontos eseményeken.
De lehet, hogy egyszerűen másképp érzékeli az időt!
Egyes kutatások (Telex, 2023) szerint az időérzékelés egyéni eltéréseket mutat: vannak emberek, akik ösztönösen pontosak, míg mások kevésbé érzik az idő múlását, és ezért rendszeresen késnek.
Teendő helyette:
Ha te is azok közé tartozol, akik gyakran késnek, kérdezd meg magadtól:
- „Valóban önszabotálom magam, vagy egyszerűen másképp érzékelem az időt?”
- Használhatok-e időzítőket, emlékeztetőket, hogy pontosabb legyek?
3. A tökéletességre törekvés tényleg önszabotázs? Vagy a minőség iránti igény?
Korábban beszéltünk arról, hogy a tökéletességre törekvés könnyen megbéníthat. De mi van, ha valaki nem önszabotálja magát, hanem egyszerűen igényes a munkájára?
Egy 2021-es kutatás szerint (Harvard Business Review) a maximalizmus nem mindig rossz dolog, és bizonyos iparágakban (pl. orvoslás, mérnöki munka) kifejezetten előnyös lehet.
Ha egy sebész vagy egy repülőgép-tervező azt mondja, hogy „még nem elég jó”, az nem önszabotázs, hanem a szakma felelőssége.
Teendő helyette:
- Ha tökéletességre törekszel, tedd fel magadnak a kérdést: „Ez valóban szükséges, vagy csak félek attól, hogy hibázom?”
- Ha a tökéletesség miatt nem haladsz, próbáld ki a „gyors prototípus” módszert: először csinálj egy vázlatos verziót, és utána fejleszd tovább!
4. A kudarc nem mindig önszabotázs, hanem néha teljesen normális
Ha valaki elbukik egy projektet, rögtön azt gondolja: „Lehet, hogy mélyen legbelül nem is akartam igazán.”
Pedig néha a kudarc egyszerűen csak a folyamat része.
Thomas Edison azt mondta:
„Nem buktam el. Csak találtam 10 000 módszert, ami nem működik.”
A kudarc nem mindig annak a jele, hogy tudattalanul el akartuk kerülni a sikert – lehet, hogy egyszerűen nem volt még meg a megfelelő tudásunk vagy tapasztalatunk.
Teendő helyette:
- Ha kudarcot vallasz, ne gondold rögtön azt, hogy ez önszabotázs volt. Kérdezd meg magadtól: „Mit tanultam ebből, és hogyan csinálhatnám jobban legközelebb?”
Mikor önszabotázs, és mikor egyszerűen normális folyamat?
Ahogy látod, nem minden halogatás vagy akadály önszabotázs. Néha csak rossz szokások, időkezelési problémák vagy természetes döntési folyamatok állnak a háttérben.
A kulcs az önreflexió:
- Ha egy döntést félelemből halogatsz, az önszabotázs lehet.
- Ha egy döntést azért halogatsz, mert még nem rendelkezel a megfelelő erőforrásokkal vagy tudással, az racionális tervezés.
1. Készíts konkrét cselekvési tervet
A felismerés önmagában nem elég – ha nem társul hozzá konkrét lépés, akkor minden marad a régiben.
Hogyan készíts cselekvési tervet?
1. Kérdezd meg magadtól:
- Ha nem lenne semmilyen félelmem vagy önkorlátozó hitem, milyen első lépést tennék meg?
- Ha tudnám, hogy biztosan sikerül, mi lenne az első konkrét akcióm?
2. Írd le ezt a lépést, és tűzz ki egy határidőt!
- Ha a halogatás a problémád, akkor írj egy határidőt az első lépéshez.
- Ha az imposztor-szindróma érint, akkor beszélgess olyan emberekkel, akik már előrébb járnak, és kérdezd meg őket, hogy ők hogyan kezdték.
- Ha a kudarctól félsz, vállalj egy kis kihívást, ahol megengedheted magadnak a hibázást.
2. Használd az „elég jó” elvet
Az egyik legnagyobb akadály, hogy túl nagy elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, és azt gondoljuk, hogy mindent tökéletesen kell csinálni.
Gondolj az „elég jó” elvre:
- Nem kell minden projektnek tökéletesnek lennie.
- Az első próbálkozásod nem a végső verzió – kezdj el valamit, és fejleszd később.
- A legtöbb sikeres ember útközben tanulja meg, hogyan kell jól csinálni valamit – nem előtte!
Gyakorlati lépés: Ha van egy ötleted, amivel már régóta foglalkozol, próbáld ki 80%-osan kész állapotban. A legtöbb esetben kiderül, hogy így is működik, és később még mindig csiszolhatsz rajta.
3. Tedd láthatóvá a haladásodat
A legjobb motiváció az, ha látod az eredményt. Ha csak gondolkodsz a dolgokon, de nem dokumentálod a haladásodat, akkor könnyen azt érezheted, hogy semmilyen változás nem történik.
Vezess „kis győzelmek naplót”
Írd le minden nap vagy minden héten, hogy milyen apró lépést tettél meg az álmaid felé. Ezek lehetnek olyan kis sikerek is, mint például:
- Megírtam az első e-mailt egy lehetséges együttműködéshez.
- Felhívtam egy mentort vagy tanácsadót.
- Kitűztem egy konkrét célt és időpontot az indulásra.
A kis sikerek összeadódnak, és egy idő után már nem akarod majd megállítani a folyamatot.
4. Zárd ki a „mi lesz, ha…” gondolkodást
Az önszabotázs egyik legnagyobb motorja az állandó kételkedés és a „mi lesz, ha nem sikerül?” gondolatok. Ezek általában rosszabbnak tűnnek a fejünkben, mint amilyenek valójában.
Gyakorlati módszer: az 5 év szabály
- Kérdezd meg magadtól: „5 év múlva is számítani fog ez a döntés?”
- Ha a válasz „nem”, akkor valószínűleg túl nagy jelentőséget tulajdonítasz egy kis kockázatnak.
Példa: Ha félsz egy új állásra jelentkezni, tedd fel a kérdést:
„Ha nem kapom meg, az számítani fog 5 év múlva?”
Ha nem, akkor valójában nincs mit veszítened – csak nyerhetsz a tapasztalatból!
Kezdj el ma egy apró lépéssel!
Az önszabotázs egy összetett jelenség, de a legfontosabb dolog, amit megérthetsz: nem kell tökéletesen megszüntetned – elég, ha tudatosabb vagy, és minden nap egy apró lépést teszel ellene.
Gyakorlati kihívás neked:
Írd le kommentben, hogy melyik önszabotáló szokást ismerted fel magadban, és mi az az első lépés, amit a héten meg fogsz tenni magadért!
Ne várj tovább – az álmaid megvalósítása nem egyetlen nagy ugrás, hanem sok apró lépés egymás után. Az első lépést pedig most rögtön megteheted.
